A fiatal költő debütkötete komoly szakmai előképzettségről és átgondolt koncepcióról tanúskodik: Gál János tudatosan a régies versekhez nyúlt vissza, melyek szerinte mára kimentek már a divatból. A lírai én ezzel a sugalmazott gondolattal pozicionálja magát és kötetét is egyben, az olvasó tehát egy olyan kortárs kötetet vehet a kezébe, amely korszerűtlenül szeretne korszerű lenni. A költemények a tanult poéta teljes költői tárházát felmutatják: találunk ütemhangsúlyos költeményeket, valamint klasszikus időmértékes alkotásokat is, de a szerző a modern és posztmodern formákkal is játszik, azok paródiáját adja, Tandorin, Weöresön és Babitson is élcelődik, miközben meg is mérkőzik velük. A kötet verseiben visszatérő motívum az elutasítottság, a szerelem, a szexualitás, az irodalommal való szoros viszony, s a költői útkeresés, továbbá a kánon ki- és átfordítása.