A kötet címével megegyező témában rendeztek konferenciát Budapesten 2016 novemberében az 1997 óta évenként megtartott Alkalmazott Nyelvészeti Konferenciák sorozat részeként; az itt elhangzott előadások megszerkesztett változatát adja közre a tanulmánykötet, összesen ötven dolgozatot. A magyar és külföldi előadók a kötet első részében a lehető legszélesebben értelmezett ellentét nyelvi és nem nyelvi kifejezési módjaira irányuló kutatásaik eredményéről adnak számot. Andor József a lexikai fokozás konstrukcióit vizsgálja olyan fokozószavak vonatkozásában, mint „baromi”, „borzasztó”, „hihetetlen”, „marhára” „őrülten” stb. F. Bártfai László a „csend” és a „zaj” fogalmait szembeállító – irodalmi művekben előforduló – kifejezésmódokat veszi számba. Dér Csilla Ilona 13 ellentétet kifejező szó és szókapcsolat – mint „mégis”, „ugyanakkor”, „viszont”, „de míg” – 156-féle társulását tekinti át. Lőrincz Jenő a folklór területén vizsgálódva a népmesében fölbukkanó ellentétpárok – sérelem és jóvátétel, vallatás és tagadás, igazságtalanság és igazság, bizalom és kétely – természetét analizálja. Lőrincz Julianna az ellentétek érzékeltetésének műfordítás közben fölmerült alakváltozatait és problémáit tárja föl, elsősorban a magyar irodalmi alkotások idegen nyelvre történő átültetésének gyakorlatából véve a példáit. Ugyancsak az irodalmi szövegekben megjelenő antitézisekre koncentrál Magyarné Szabó Eszter, aki Örkény István egyperces novelláiról beszél; a Stári Eszter – Boldog Bernád István szerzőpáros Kisfaludy Károly leveleiben föltűnő ellentétek retorikáját vizsgálja. A kötet második felébe került Egyéb tanulmányok fejezetének húsz előadása, illetve dolgozata az alkalmazott nyelvészeti kutatások legkülönbözőbb területeiről hoz friss eredményeket. Csányi Eszter a német gazdasági sajtó frazeológiáját mutatja be; Hardiné Magyar Tamara a katolikus vallás szövegeiben előforduló olasz szókincs elemei között tallóz; Sági Attila a japán nyelvben előforduló tagadó szerkezetek körében vizsgálódik; Zsák Éva pedig a magyar és az olasz politikai beszédek interkulturális különbségeire hívja föl a figyelmet. Mind az ellentétek verbális és nonverbális kifejezését taglaló, mind az egyéb témájú tanulmányok sorában idegen (orosz és angol) nyelvűek is olvashatók. A dolgozatok mindegyikét forrásjegyzék és a szakirodalom bibliográfiája zárja. A konferencia-kötet nagy nyelvészeti részlegek állományába tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"