A nemzetközileg elismert német filozófus művészetfilozófiai kérdéseken tanakodik lendületes vonalakkal megrajzolt, könnyed, de annál összetettebb gondolati ívet követő filozófiai esszéiben. Hannes Böhringer esszéiben, művészetfilozófiai, esztétikai vizsgálódásaiban az egyszerűséget keresi, a kortárs művészeti alkotásban csak nehezen megragadható, efemer státusza miatt illékony semmit, vagy szinte semmit, melyek között az árnyalatokra figyelő gondolkodó maga is különbséget tesz. Olyan alkotók munkáit hozza közelebb, mint Gordon Matta-Clark, Georg Brecht és Andy Warhol, de érdemes még kiemelnünk Eva-Maria Schön Az aktív árnyék (1985) című alkotását is, amely szellemes, s korántsem tolakodó módon vonja be a mindenkori befogadót az újabb jelentések megalkotásába, társszerzővé egy új és rögtön eltűnő műalkotás létrehozásába. Böhringert ez a tovatűnő semmi, vagy majdnem semmi izgatja, szövegeiben a nyelvet faggatja leíró korlátairól, miközben próbálja nem túlírni, túlinterpretálni a semmit, azt szeretné megtartani eredeti formájában.