A negyven évvel ezelőtti Szovjetunióban, 1972-ben veszi kezdetét David Szalay történelmi-lélektani regénye, amelynek a főszereplője, Alekszandr bizonyos értelemben szokatlan karakter: az államhatalom hű szolgája, hivatásos katona és meggyőződéses kommunista, ugyanakkor lelkiismeretes, empatikus és gondolkodó férfi. A történet lényeges része azonban jóval korábban, 1948-ban játszódik – Alekszandr ekkor az MGB (a KGB jogelődje) állambiztonsági tisztje volt őrnagyi rangban. Egy nap azt a parancsot kapta feletteseitől, hogy utazzon az Uralnál fekvő izolált városba, Szverdlovszkba, ahol egy pszichiátriai klinika egyik betege után kell nyomoznia, egy olyan második világháborús veterán után, akit jó ideje halottnak hittek, most pedig a kérdés már az, hogy mennyi az, amit a múltjából képes felidézni. Az illető nem más, mint Anatolij Judin, aki neves zongoraművész és zenekutató volt a harmincas években; egykori politikai tevékenysége okán az állam mindenképp szeretné kihallgatni – ha lehetséges. Judin ugyanis súlyos agykárosult, aki semmire sem emlékszik. Amikor a kezelőorvosa, doktor Lozovszkij megakadályozza, hogy elvitessék páciensét, Alekszandr az események olyan láncolatát indítja be, amellyel aztán huszonöt év elteltével sem tud elszámolni… A szovjet rezsimet szokatlan perspektívából bemutató, elgondolkodtató munka a huszadik századi történelemmel foglalkozó könyvek iránt érdeklődőknek javasolható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"