Gyáni Gábor és Szilágyi Adrienn monográfiája a magyar történetírás évtizedes adósságának törlesztésére vállalkozott. A szerzőpáros ugyanis a magyar arisztokrácia átfogó történetét szerette volna megírni, melynek sikerességéről a vaskos kötet minden szakmabelit és laikus érdeklődőt meg fog győzni. A kötet a születési arisztokráciát vizsgálja, melynek tagjai a török kiűzését követő Habsburg központosítás és a magyar koronához tartozó birtokok újraosztását követően alakult ki és rögzült egészen a társadalmi osztály 20. század közepi bukásáig. A könyvben tárgyalt időszak tehát a 18. század első felétől nézi meg e társadalmi osztály kialakulását és későbbi történetét 1957-ig. A rendiség időszakát felölelő fejezeteket Szilágyi Adrienn, míg a polgári időszakra eső részeket Gyáni Gábor írta. A kötet egy európai kitekintéssel kezdődik: a szerzőpáros tágabb kontextusba helyezi a magyar arisztokráciát, melynek tagjai a birodalmi és az európai családokkal szoros rokoni viszonyt ápoltak. Majd a következőkben történet- és társadalomtudományi kategóriákat követve mutatják be részletekbe menően az arisztokrata osztály főbb jellemzőit. Sorban haladva először a főnemességgel mint történelmi-jogi renddel foglalkoznak, megvizsgálva, hogy milyen címadományozási rendnek megfelelően, milyen jogi szabályozás révén lett valakiből főnemes. Majd az arisztokráciát mint uralmi elitet vizsgálják.