Az aradi jogász, politikus 1892-től rövid megszakítással negyed évszázadon át volt országgyűlési képviselő, 1917-től Arad vármegye főispánja – élete, sorsa összefonódott szülővárosa 19. század végi, 20. század eleji történelmével. Már egyetemistaként bekapcsolódott az ifjúsági mozgalmakba, 1901-ben az országgyűlési választásokon legyőzte riválisát, a nagyhatalmú Tisza Kálmánt, ettől kezdve „bálványdöntőnek” is nevezték. Összesen tizenegy alkalommal szerzett képviselői mandátumot, és ő volt Arad vármegye utolsó magyar közigazgatási vezetője; az államfordulat után a román parlament szenátora. Barabás Béla kikezdhetetlen tiszteletnek örvendett a magyar politikai életben, amit többek közt lankadatlan munkabírásával, hite megingathatatlanságával vívott ki. 1929-ben jelent meg Emlékirataim címmel e könyve, amely nem egyszerűen epikus vénával megalkotott önéletrajz, de fontos adalék a 19-20. század fordulója honi, illetve partiumi politikatörténetéhez. A szerző nemcsak az emlékeit idézi föl, de politikai nézeteit is megosztja olvasójával, például azt az 1912-ből való jóslatát: „Még egy évtized és Finis Hungariae!”. Részletező és kényelmes előadásmódban idézi föl „tarka múltja érdekes és érdektelen részleteit”; bemutatja családját, első emlékeitől kezdve politikusi karrierjének állomásait, a kor meghatározó személyiségeivel (Tisza Kálmán, Kossuth Lajos, Ferenc József) való találkozásait, képviselői működését, az aradi helyi hagyományok ápolásában betöltött szerepét, az államfordulat időszakát, utazásai emlékét, vagy épp IV. Károly koronázási ünnepsége díszebédjének menüsorát. Barabás Béla nemcsak rendkívül jellemes ember volt, de széles látókörű és művelt férfiú, ezért is lehetett 1919 után a magyar kisebbségi politika egyik vezető személyisége. Szemérmesen, de szól magánéletéről – megjegyezve: „A férfi sorsa a nő” --, de könyve középpontjában a korszak politikai élete áll, a társadalom, a diplomácia, az eszmék küzdelme. Emlékirata a 19-20. század fordulójának magyar történelmét, részletesen Arad vármegye akkori históriáját idéző forrásértékű dokumentum, és nem utolsó sorban élvezetes olvasmány egy letűnt világról és az életét a szülőföldje szolgálatába állító ember pályájáról.