A székesfehérvári költő új verseinek gyűjteménye azt az érzést kelti az olvasóban, hogy szerzője az összegzés, az áttekintés szándékával állította össze. A versek természetesen magukon hordozzák Balajthy Ferenc költészetének minden jellegadó vonását, de ezen fölül a visszapillantások és előretekintések argumentumait is, miként egyként jelen van a versek hangulatában a barátságos, derűs üdvözlet és a kijózanító ráébresztés attitűdje is. Mindjárt a kötetnyitó vers (Csöpp a cseppben) egy időutazás impresszionista rajza, az ősz és a tél képeiben az elmúlás gondolatát örökíti meg a szerző. Ahány vers, csaknem annyi számvetés (Hallgatni nem arany; Az imádság reménye; Gyónás advent idején; Gyulladáspont). Az üdítően ritmusos, finoman zeneire hangolt költemények többsége a lét nagy kérdéseit fogalmazza meg vagy azokra keresi a választ, de nem valami fennkölt, parnasszista stílusban, épp ellenkezőleg a köznapiság modorában, a világ dolgaival szembesülő "egyszerű ember" kíváncsiságával, miközben súlyos gondolatokat mond ki: "A szomszéd hava mindig fehérebb, / Az én vérem biztosan pirosabb. / Másoknak a földje zöldebb úgy vélem, / Az én mostohám a leggonoszabb" (Ha értem jönnek). Nem nagy horderejű, univerzális kiterjedésű megállapításokat tesz Balajthy Ferenc, mégis soraiban, strófáiban ott lüktet az élet teljessége, a lét egy-egy szegmensének minden fontos eleme: "Aki szabad akar lenni, / Nem szabad annak szeretni! / Gyűlöljön, szórja az átkot, / Úgy váltsa meg a világot!" Nagy Lászlóra vagy Kálnoky Lászlóra emlékeztető módon, és sok humorral, szellemességgel szövi át nagyon is komoly, megfontolásra érdemes mondandóját. Versei hatásának éppen az az egyik titka, hogy az olvasó a vers szelíd, de magával ragadó ritmusát követve úgy érzi, könnyed művet olvas, csak egy idő után jön rá, milyen mély gondolatokkal találkozott. Négysoros, keresztrímes strófáiban, illetve dalformájú verseiben, szonettjeiben benne van - a költő összegző szándékának megfelelően - mai létezésünk egyén által fölfogható teljessége: "Mit sosem láthatsz, az a legszebb, / Mi foghatatlan, fogva tart. / Mit csak hiszel, reményben éltet, / Híddal össze nem köt a part". A kötet elolvasása egyrészt remek alkalom Balajthy Ferenc költészetének megismerésére, munkásságának áttekintésére, másrészt magával ragadó olvasmány, harmadrészt kortárs líránk maradandó értéke. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"