Vitéz Woth Imre, a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének vezetője édesapjának állít egyszerre történeti szempontból hiteles és lélekközeli emlékképet. Apja harckocsizó zászlósként szolgált a II. világháborúban, eme idők evokatív módon fölidézett epizódjai adják össze alakjának teljes képét, illetve alkotják a hadiesemények szubjektív rendű krónikáját. A szerző az epizódok elsőjében édesapja „második születésnapjának” történetét beszéli el, amikor a szentesi Tisza-parton egy szovjet T-34-es szétlőtte páncéltörő lövegük állását. Két társa szörnyethalt, ő maga súlyos koponyasérüléssel túlélte a becsapódást (A második születésnap 1944). Fölidézi, mi történt a Kárpátok vonalában a védelmi harcok során a románok 1944. augusztus végi átállása után, amikor a magyar honvédség egyik menetoszlopát a közelben rejtőző román tűzvezetési pont vezényletével gyilkos tüzérségi támadás érte (A híd).