Az író az édesapja, Száraz György (1930–1987) drámaíró regényes fiatalkori portréját alkotta meg. Az 1952-ben titóista összeesküvés vádjával bebörtönzött és 1956 őszén szabadult politikai fogoly megismerkedik egy egyetemista lánnyal, egymásba szeretnek – fél évszázad múltán a fiuk összerakja a történetüket, éspedig azt a kérdést is vizsgálva: a sikeres pályára, karrierre vágyó fiatalember a lehetetlen körülmények között és politikai priusszal a háta mögött szabad maradhatott-e a Kádár-rendszerben. A regény cselekményideje 1956 októberétől 1958 májusáig tart, közben vissza-visszautal másfél évszázadra, öt-hat generációnyi családtörténetre. Ilyen módon az Apám darabokban egyszerre családregény, történelmi regény, politikai regény, de leginkább „aparegény”. A krónikás, a fiú szinte kívül marad a történteken, egyfajta objektív távolságtartással közvetíti, némi iróniával ábrázolja az eseményeket. Két év hazai történelme és a fiatalok szerelme alkotja a regény cselekményvázát, valójában az apa alakjának mozaikdarabkáit illeszti össze. Apja alakja és történelem egymást egészítik ki, amiben természetesen jelen van 1956 forradalma, a megtorlás időszaka, a kor kulturális élete, a karrieralakítás és lehetőségekhez igazodó magatartásformák kérdéseivel, az irodalmi élet fejleményeivel, a politikai körülmények alakulásával, és persze előbukkan sok-sok kétség, például abban a tekintetben, hogy igaz-e, miszerint az apa azért szabadult előbb a börtönből, mert zárkaspicli volt. Az ilyen kérdések ellenére Száraz Miklós György kendőzés, magyarázgatás, átfestés nélkül, a maga pőre mivoltában idézi föl szülei alakját és történetét, az ő születését közvetlenül megelőző időszakot, valahogy úgy, mint Esterházy Péter tette a Harmonia Caelestisben és a Javított kiadásban. A frissen szabadult apa 1956 őszén tisztázza magában, ki is ő voltaképpen. De mire rájön, mi lenne a feladata, a forradalmat leverik, és ami utána következik, az valami fölfoghatatlanul lehetetlen állapot. Számot vet azzal, hogy bár a szovjet tankok eltiporták a forradalmat, mégsem győztek, ugyanakkor Magyarország kétségtelenül elveszett. Megpróbál hát érvényesülni, megfelelő iskolai végzettség hiányában is boldogulni, egyelőre mint az állami cirkuszvállalat szervezője. A dokumentumokat, leveleket is fölhasználó regény szenvtelen tudósítás az 1950-es évek második felének értelmiségi világáról és a történelem jellemformáló hatásáról. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"