Tudott dolog, hogy egy fiatal embert minden jobban érdekel, mintsem ősei múltja, a családja története. Az ismert író, újságíró is közel a hetvenedik születésnapjához kutatta át annak a hat kartondoboznak a tartalmát, amely családja megannyi emlékét őrzi. A régi levelek, fotográfiák, bizonyítványok, hivatalos iratok, följegyzések sokaságából rekonstruálja családja történetét a 20. század első éveitől napjainkig. Első, dokumentarista szövegezésű kisregényében (Pityu) nagyszülei és édesapja élettörténetét idézi meg a fönnmaradt iratok és fényképek alapján. A mű középpontjában a szerény, de nagyon törekvő és munkás életet élő nagyszülők és a korán árvaságra jutott édesapja alakja áll, aki a Kósa család első egyetemet végzett, értelmiségi tagja lett. A látszólag magánérdekű följegyzésekből kirajzolódik az egész 20. század magyar történelme: a Monarchia boldognak mondott – kétségtelenül kiszámítható, kiegyensúlyozott, nyugalmas – évtizedei, az I. világháborút követő összeomlás és a vörös terror pusztítása, a két világháború közötti küzdelmes évtizedek képe, és végül édesapja 1945 májusában – gyógyszerhiány miatt -- bekövetkezett halála. És kirajzolódik a történelemmel szembe néző vagy épp azzal sodródni kényszerülő család históriája, a család tagjainak arcéle kezdve az író ápolónőként áldozatos munkát végző nagynénjeitől a budai Maros utcában bujkáló dunántúli betyárig. Persze hiteles képet kap az olvasó a régi köznapokról, a korabeli színházi világtól az ’50-es évek dermesztő légköréig. A kötet második írása (Lexi) kissé bohém nevelőapja története. Lexi, a Felvidékről kitelepített férfi 1951-ben bukkant föl a Kósa család történetében, az ő alakja és mozgalmas élete krónikája már az író személyes emlékei alapján idéződik föl. Lexi viszi el először a kisfiút futballmérkőzésre, ahol a szurkolás ekkoriban – az aranycsapat korszakában – a magyarság megélésének, a nemzeti érzelmek kinyilvánításának talán egyetlen legális formája volt. Aztán hamarosan elkövetkezik 1956 ősze, a forradalom napjai, amit szintén együtt élnek át. Kósa Csaba könyve igazi "történelem alulnézetből". Az író az egész 20. század magyar históriáját a családtörténet szemszögéből láttatja. Vonzóan izgalmasan, ugyanakkor dokumentarista hitelességgel és érzelmekkel gazdagon átszőve. Kósa Csaba végül is arról mesél, hogyan lehetett – vagy éppen nem lehetett – átélni a magyar 20. századot. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"