A filozofikus ihletésű francia költőnek, írónak annak idején, de már csak halála után hírnevet szerző könyve most jelenik meg először magyarul; e művében foglalta össze legteljesebben a világról és az emberről alkotott képét. Daumalt úgy jellemzik, mint „a végletekig, az élet és halál határáig elmenő »keresés« példaképét”. Nagyon fiatalon meghatározó életérzésévé vált a kétely, a keresés, a megszokott elleni lázadás, majd ráébredt, hogy új életformát kell kialakítania a maga számára: Kelet felé fordult, megtanulta a szanszkrit nyelvet, elmerült az orientalista tanulmányokban. Élete e fordulópontján találkozott Alexandre de Salzmann-nal, aki volt szerzetes, dervis, karate mester, gyógyító terapeuta; az ő tanításai – amelyek Daumal számára az önmagával való találkozás katalizátorai voltak – nyomán született meg az Analóg hegy. Az 1939 és 1944 között írt, „szimbolikusan autentikus, nem-euklidészi hegymászó kalandok regénye” alcímű nagy esszé, befejezetlen maradt, a tervezett hét fejezetből öt készült el. A könyv parabolikus mű: az ember belső fejlődésének, önépítő szándékainak ábrázolata; a Csodálatos felé törekvés, az Ismeretlen megismerésére tett vállalkozás hegymászás szimbólumot használó allegóriája. Az író voltaképp az Igazságot akarja fölmutatni, legyen az a nyelv, a tudomány, a vallás igazsága, így is, úgy is analóg a történet. A regény tehát szimbolikus mese a hegymászásról, amelynek képi és fogalmi világa egyaránt a keresés, a megismerés útját írja le, azt, hogy a tisztán ésszerű, logikára épült, modern világban az emberi érzékenység keres valami mást, mélyebbet, többet is, mint amit a ráció nyújthat. Analógia köti össze a Földet és az Eget, és a kettő közt bejárt út olyan képekben jelenik meg, amelyet a fejezetek témája határoz meg: találkozás, feltételezés, átkelés, megérkezés, táborverés. Mindeme fogalmak az ember belső fejlődésének állomásaira utalnak. Hogy a hegymászó végül hová érkezik meg – a mű befejezetlensége miatt rejtve marad, inkább csak a belső fejlődés „alpinista” erőfeszítése jelenik meg a könyvben. Daumal szerint a Hegy köti össze a Földet és az Eget; a Magányos csúcs jelenti az örökkévalóság szféráját, ide igyekszik az ember – a halandók világából az istenihez, abba a magasságba, ahol az Isten fölfedi magát az ember előtt. Ez az út a kíváncsisággal, az önelemzés szándékával, a megismerés vágyával járható be, éspedig ama archetípusok segítségével, amelyek minden nagy emberi gondolatban jelen vannak. E kiadás a befejezetlenül maradt esszéregény mellett tartalmazza a szerző 1940-ben írt Szent Háború című esszéjét is, amelyben az író a háborúellenes gondolatait foglalta össze, éspedig azzal a tanulsággal, hogy az emberi gonoszság láttán nem szabad félrenézni, nem szabad a megoldást halogatni, igenis folyton beszélni kell a békevágyról. Az előszóval, utószóval, magyarázó jegyzetekkel kiegészített kötet nyugtalanító kérdések sokaságát teszi föl a tudásról, a megismerésről, erkölcsről, emberi értékekről, humánumról. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"