Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Erdélyi György közel fél évszázada dolgozik előadóművészként, rendezőként. A művészet világában szerteágazó érdeklődése, csillapíthatatlan értékteremtő akarása arra ösztönözték, hogy a nyelv és az ember együtteséből teremtse meg időbe ágyazott színpadi produkcióit. Vaskos kötetének anyaga nehezen foglalható össze, mert ennek a fent említett szellemiségnek a lényegéből kiindulva indáznak százfelé a szerző gondolatai. Az írások mindegyikének tárgya maga az ember, ezek sorában szerepelnek ismert költők, írók, színészek és családtagok, akik mind-mind „lenyomatot” hagytak a szerző lelkében és az „én történet”, ahogyan ő nevezi kötetének anyagát, ezeknek az emléktöredékeknek a gondolatiságával van áthatva. „Amikor ezt olvasod, nyájas olvasó, mindenféle emberekkel találkozol” – írja ajánló soraiban a szerző, és ha az olvasó elindul az általa fölkínált úton, olyan karizmatikus személyiségek, írók, költők, színművészek, képzőművészek alakját varázsolja elé a szerző, akik valamennyien érdemesek arra, hogy ebben a különös fénytörésben mutatkozzék meg életük, munkásságuk. A ciklusokba (Amikor én még… kissrác voltam, Amikor őket néztem… szívem írástudói, Amikor a fények… színház az egész, Amikor szétnézek… magam körül, Amikor felnézek… a nagyokra, Amikor tükörbe nézek… ki is az ott szemben?) rendezett írások körében, többek között megejtően szép sorokban ír, Fodor András, Kossuth díjas költőről, aki tragikus körülmények között lelte halálát, a Balatonban, közel születésének helyszínéhez (Az utolsó optimista pesszimista), de hasonló líraisággal emlékezik többek között, Pilinszky Jánosról, Rónay Györgyről, Jékely Zoltánról és Ladányi Mihályról, majd a színházban este kigyulladó rivaldafény megvilágításában olyan színészóriások alakja körvonalazódik, mint a felejthetetlen Kálmán Györgyé, vagy Somogyvári Rudolfé. A jelentős előadóművészek sorából is kiemelkedik Jancsó Adrienne, és Kobzos Kis Tamás alakja. Filozofikus gondolatgazdagsággal faggatja a jövendőt, „Ki fog majd verset mondani, és kinek?”. Számos a napjainkban kiürült tartalmú, talmi csillogású, kultúrszemét ellen is lázad, mert szeretné a világot olyannak látni és láttatni, amilyennek megálmodta azt. A kötetbe foglalt írások széleskörű műveltséget feltételeznek olvasójukról, ekként érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Erdélyi György (1943-)

Amikor

Borító ár
3 490 Ft
Aktuális online ár
2 618 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Erdélyi György (1943-)
ISBN
9789632637112
Egyéb szerzőség
Cédrus Művészeti Alapítvány (közread.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2017
Méret
327, [4] o.
Kiadó
Cédrus Műv. Alapítvány
Cikkszám
3001028441

Darabszám
Teljes leírás
Erdélyi György közel fél évszázada dolgozik előadóművészként, rendezőként. A művészet világában szerteágazó érdeklődése, csillapíthatatlan értékteremtő akarása arra ösztönözték, hogy a nyelv és az ember együtteséből teremtse meg időbe ágyazott színpadi produkcióit. Vaskos kötetének anyaga nehezen foglalható össze, mert ennek a fent említett szellemiségnek a lényegéből kiindulva indáznak százfelé a szerző gondolatai. Az írások mindegyikének tárgya maga az ember, ezek sorában szerepelnek ismert költők, írók, színészek és családtagok, akik mind-mind „lenyomatot” hagytak a szerző lelkében és az „én történet”, ahogyan ő nevezi kötetének anyagát, ezeknek az emléktöredékeknek a gondolatiságával van áthatva. „Amikor ezt olvasod, nyájas olvasó, mindenféle emberekkel találkozol” – írja ajánló soraiban a szerző, és ha az olvasó elindul az általa fölkínált úton, olyan karizmatikus személyiségek, írók, költők, színművészek, képzőművészek alakját varázsolja elé a szerző, akik valamennyien érdemesek arra, hogy ebben a különös fénytörésben mutatkozzék meg életük, munkásságuk. A ciklusokba (Amikor én még… kissrác voltam, Amikor őket néztem… szívem írástudói, Amikor a fények… színház az egész, Amikor szétnézek… magam körül, Amikor felnézek… a nagyokra, Amikor tükörbe nézek… ki is az ott szemben?) rendezett írások körében, többek között megejtően szép sorokban ír, Fodor András, Kossuth díjas költőről, aki tragikus körülmények között lelte halálát, a Balatonban, közel születésének helyszínéhez (Az utolsó optimista pesszimista), de hasonló líraisággal emlékezik többek között, Pilinszky Jánosról, Rónay Györgyről, Jékely Zoltánról és Ladányi Mihályról, majd a színházban este kigyulladó rivaldafény megvilágításában olyan színészóriások alakja körvonalazódik, mint a felejthetetlen Kálmán Györgyé, vagy Somogyvári Rudolfé. A jelentős előadóművészek sorából is kiemelkedik Jancsó Adrienne, és Kobzos Kis Tamás alakja. Filozofikus gondolatgazdagsággal faggatja a jövendőt, „Ki fog majd verset mondani, és kinek?”. Számos a napjainkban kiürült tartalmú, talmi csillogású, kultúrszemét ellen is lázad, mert szeretné a világot olyannak látni és láttatni, amilyennek megálmodta azt. A kötetbe foglalt írások széleskörű műveltséget feltételeznek olvasójukról, ekként érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"