Az Általános nyelvészeti tanulmányok név alatt futó tematikus sorozat történetében első ízben fordul elő, ahogy azt az előszóból megtudhatjuk, hogy egy fonetikai témájú tanulmánykötettel rukkolnak ki a tudomány képviselői. A fonetika, noha évszázados múltra visszatekintő diszciplína, a modern számítógépes környezet hatására manapság reneszánszát éli. A fonetika klasszikus kutatási területeit három részre szokták felbontani: artikuláció, akusztikum és percepció, vagyis a beszédprodukció, annak akusztikai leképeződése és nyelvi észlelete. A szerkesztői előszót (Mády Katalin és Markó Alexandra) követően tizenhárom tanulmány kapott helyet a kötetben. Olvashatunk – többek között – a magánhangzók centralizációjáról és produkciós homogenitásáról az előrefelé és hátrafelé ható magánhangzók közti koartikulációban, a magyar magánhangzók artikulációs és akusztikai jellemzőiről a fonetikai pozíció függvényében álszavakban, vagy éppen a magyar gemináták típusainak temporális korrelátumairól, de a sort még hosszan folytathatnánk.