Borzongató, szuggesztív szövegek és legalább ennyire hatásos képek párbeszédéből épül fel Krasznahorkai újabb kötete. A magyar írót a német képzőművész, Max Neumann egyik festménye ihlette, melyen egy mellső lábak és fül, szem nélküli, környezetéből kitörni vágyó kutya (?) képe látható. A fenyegetettség, a szorongás képe az ezeknek az érzéseknek, léttapasztalatoknak kifejezést kereső, önmagát építő szöveg formájában törtek elő az íróból. A szöveg újabb képeket, a képek újabb szövegeket ihlettek, így született meg e sajátos, műfajilag meghatározhatatlan alkotás. Az igényes kivitelű kötet a kortárs irodalom és képzőművészet kifejezési formáitól nem idegenkedő, vájt fülű olvasóknak ajánlható.