„Nem találok ki semmi újat, csak papírra vetem, amit mindannyian tudunk” – vallja meg az író, aki ennek megfelelően elbeszéléseiben azt a tudott tényt erősíti meg, hogy ruha teszi az embert, és fordítva: a ruha alatt van az ember sérülékeny lényege. A Csipke főszereplője, Daru János kábelgyári munkás reggel mopedjével munkába indul a városba, ám útközben egy terebélyes fekete terepjáró leszorítja az országútról, a férfi az árokban köt ki. Szerencsére komolyabb baja nem történik, de a robogó hasznavehetetlenné törik. Ott ül az út szélén, és hiába várja, hogy valaki megálljon segíteni. Ekkor rendül meg Daru János emberiségbe vetett bizalma. Ám mégis „csoda” történik, hirtelen lefékez mellette egy apró autó, abból kiszáll egy csinos nő, majd megkérdezi a már földerülő, az emberiségbe vetett hitét csaknem visszanyerő férfit: jó irányban halad-e, ha Pénzkovácsiba akar eljutni… A tűsarkon túl főhőse a föltűnően csinos, ám épp munkanélküli lány, aki állásinterjúra igyekszik. A legfeszesebb, legrövidebb szoknyáját és a legmagasabb tűsarkú cipőjét veszi föl, hogy lehengerlő legyen a cég vezetőinél. Az antréja egyértelműen sikeres, ám rájön, ha ide fölveszik, az összes kolléganőjét frusztrálni fogja a szépségével, inkább lemond az állásról. Az öltöny és nyakkendő viselője egy elegáns, ápolt, jó modorú úr, aki rendszeresen bejár a patikába vásárolni, és mindig ugyanannál a gyógyszerésznőnél áll sorba, Katalinnál. Egy szép napon, éppen nőnapon virággal kedveskedik a meglepett Katalinnak, néhány nap múlva meg telefonon randevút kér tőle. Az elegáns úr reményekkel telve készülődik a találkára, amikor kiderül, Katalin tud a feleségéről, aki gimnáziumi osztálytársa volt. Mivel a Facebookon tartották a kapcsolatot, Katalin látta régi osztálytársnője családi fotóit, amelyeken fölismeri a decens, jól öltözött kuncsaftját. A könyv egyetlen története, amelyben lekerül a ruha az egyik szereplőről, az a címadó elbeszélés. Egy képzőművészeti főiskolás a diplomamunkájára készül, amely egy művészi aktsorozat lenne. De mivel a főiskola hivatásos modellje épp elérhetetlen, bajba kerül, ugyanis szorítja a határidő. Nem várt segítség érkezik, édesanyja ismerőse, Teca néni szívesen ajánlkozik aktmodellnek, hogy megmentse a helyzetet. Király Lantos novellái – amelyeknek címei egytől egyig a viseletre utalnak (mint Barna köpeny; A kockás inges; Mackónadrág; Ezüst karkötő) -- csakugyan a köznapok kisemberének átlagos eseteit beszélik el; mind a környezet, mind az alakok, mind a helyzetek széltében ismertek. Vagyis az író tényleg „nem talál ki semmi újat”, ugyanakkor a már-már szürkén és lassan csordogáló cselekménybe mindig bevisz egy-egy olyan fordulatot, ami mindent megváltoztat, ami olyan csavart ad az eseményeknek, amelyek már újabb novellába kívánkoznak. És e csavarok révén mutatkozik meg a ruha által takart pőre lélek. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"