Martin Werlen úgy gondolja, hogy az életünket gyakran megkeserítő építkezéseket éppen fordítva kellene szemlélnünk, s a felfordulás, az építés pozitív aspektusát, a változás és a haladás oldalát kiemelnünk. A bencés szerzetes, aki 2020 óta az ausztriai Sankt Gerold prépostság elöljárójaként vesz részt a szűkebb és tágabb közösség életében, úgy a hitéletben, mint a mindennapi ügyek intézésében. A könyvet átszövő metafora, vagyis az építkezés egészen konkrét okokra vezethető vissza, ugyanis Martin Werlen alatt kezdődött meg az épületkomplexum átfogó átépítése, időszerű renoválása, ez késztette arra, hogy a prépostsági épületek mintájára képzelje el az egyházat, amely már évtizedek óta arra vár, hogy valaki, valakik kézbe vegyék a kalapácsot és időt és energiát nem sajnálva nekiálljanak toldozni és foltozni, vagy ahol elkerülhetetlen, lebontani és újjáépíteni. A II. Vatikáni zsinat óta az egyházban nem sok gesztus történt a modern élet, és ezzel együtt az Európában egyre inkább lemorzsolódó hívek meghallgatása felé.