„Zenéről beszélni olyan, mint színeket hallgatni vagy építészetre táncolni” – tulajdonították már e mondást a kísérletező Frank Zappának, a Mothers of Invention vezető gitárosának, de ugyanúgy Thelonious Monk amerikai jazz zongoristának és zeneszerzőnek is. Ennek ellenére a zenét sokan, sokféle megközelítésből próbálták meg értelmezni, különböző módszerekkel leírni. Egy ilyen, az elmúlt évtizedekben megszületett értelmezés a zenét az emberi elme remekbe szabott termékeként definiálja. Legyen szó egy kompozícióról, egy előadásról, a zenehallgatásról, a zene élvezetéről, az emberi elme korlátai és képességei meghatározó szerepet játszanak. Az e megközelítés köré felépülő kutatási terület a zenepszichológia, amely a filozófia, a zeneelmélet, a kísérleti pszichológia, az idegtudomány, az antropológia és a számítógépes modellezés területéről származó gondolatok integrálásával igyekszik választ adni arra a kérdésre, milyen szerepet tölt be a zene az emberek életében. Elizabeth Hellmuth Margulis, az arkansas-i egyetem munkatársa lendületes és közérthető stílusú könyvében tudományos megvilágításba helyez számos, a szakmabelieket és az érdeklődő nagyközönséget egyaránt izgató kérdést: Miért szeretik az emberek a zenét? Miből áll a főemlősök, sőt az élővilág más szereplőinek zeneisége? Kulturális vagy biológiai gyökerei vannak a zenének? Miként befolyásolja a korai zeneoktatás a gyerekek memóriáját, iskolai teljesítményét és matematikai képességeit? Valamint többek között arra is ráláthatunk, mi a nyelv és a zene kapcsolata.