A huszadik századi magyar festészet kiemelkedő alakja Bornemisza László (1910-1995), az autodidakta művész, aki senkihez sem hasonlítható egyéni formanyelvet és stílust alakított ki. Az elhíresült három „T” fémjelezte aczéli kultúrpolitika hatására itthon mellőzött művész volt, csupán a Képcsarnok Vállalat rendezésében láthatta műveit a közönség, de külföldön számos sikeres kiállítása volt, mint ahogy hosszabb ideig élt külföldön is: Lengyelországban, Olaszországban, Finnországban és Svédországban. Az elmúlt évek során festményei egyre gyakrabban bukkantak fel árveréseken, közel négyszáz darabból álló életműve bekerült a hazai aukciós házak kötelező és figyelemreméltó tételei közé.