Egy 1941-ben megjelent kötet reprint kiadása a mű, amely az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtárában őrzött Torma Zsófia-gyűjtemény anyagát mutatja be - lényegét tekintve annak részletes régészeti katalógusa. Torma Zsófia a magyar tudománytörténet különleges alakja. Neves történész-régész család sarjaként lett maga is - a korban szokatlan módon nőként - régésszé; kutatási területe elsősorban az őskor lett: Torda, Déva és Nándor-Válya környékén vett részt az őstelepek feltárásában, majd a leletek katalogizálásában, számos korabeli tudományos konferencia meghívottja és előadója, szakterülete megkérdőjelezhetetlen tekintélye volt, aki halála évében külön királyi engedéllyel bölcsészdoktori oklevelet is kaphatott. Az emléke és életműve előtt tisztelgő kiadványt Roska Márton (1880-1961) régész állította össze; ő jegyzi az előszót és a bevezetőt is, mely utóbbi keretein belül röviden áttekinti Torma Zsófia szakmai pályafutásának fő állomásait és a nevéhez köthető gyűjtemény krónikáját (1941-ig bezárólag). Ezt követi azoknak a lelőhelyeknek a részletes leírása, ahol Torma Zsófia feltárást végzett: a sort Tordos nyitja meg, ezt követi Nándor, a nándori barlangok, illetve Algyógy környéke. A kiadvány fennmaradó - annak nagy részét kitevő, több mint háromszáz oldalnyi terjed - részében tanulmányozhatjuk a gyűjteménybe tartozó leletek rajzát és fő adatait rögzítő táblákat. A műnek a szakma szempontjából jelentősége már nincs - de kultúrtörténeti kuriózumként ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"