A Nagykárolyban élő költő első kötetét Balázs Imre József úgy mutatja be, mint amely "erőteljes opció a szikár, töredékes, tárgyias költészet mellett". Fülöp György a világ általa megfigyelt apró részleteiben mutatja föl a létezés rejtettebb összefüggéseit, a szinte csak utalásokban létező struktúrákat. Látásmódjában erősen érvényesül a távolságtartó objektivitás, rendre távolító gesztusokat tesz - például számos versének címet sem ad, ezzel is jelezve, hogy csupán valóságrészleteket, észleleteket rögzít. És valóban elmondható, Fülöp György rögzíti a látottakat, az ábrázolt tárgytól ritkán mozdul el a személyesség irányába, a saját, belsővé vált tapasztalatai felé. E hűvös, távolságtartó, leíró módszerrel érzékelteti az univerzum alaposan megfigyelt részleteit: "az erdők zöld hullámai / a folyók barna hullámai / és végig az ablaksorok és az ég - / a nap / amelyet egyetlen ablak ver vissza" (a berlinen át című ciklus egyik cím nélküli darabja). Fülöp György mindig a világ emberre vonatkoztatható, vele összefüggésben álló részleteit nevezi meg, de ábrázolásmódja nem merül ki az adott részlet leírásában, mindig mögé gondolja a létezés éppen aktuális, oda vonatkoztatható összefüggéseit: "nem érünk egymáshoz / csak a világon vagyunk" (napozók). Gyakori tárgyi motívuma - a kötet címébe is beemelt - ablak, amely önmagában is jelentéses tárgy, hiszen a meglátás lehetőségét, a tapasztalás esélyét jelképezi, miközben a versek szövege nélkülözi a szimbolikát. A költő ugyanis nem szóképeket, metaforákat, allegóriákat alkot, hanem a valóság távolról szemlélt, ám találóan kiválasztott részleteiben mutatja föl a bennük rejtőző tartalmakat: "és itt lenn / mintha kőből lenne minden / párkányok és egyforma léptek között / ezen a téren - / galambok érkeznek a házakról / egy-egy rebbenésben -" (egy fényképről amely bécs tornyait ábrázolja). Természetesen nem ember nélküli, nem lélektelen ez a versvilág, csak éppen a látottakat átmelegítő lélek valamiképp a háttérből sejlik föl, áttételesen nyilatkozik meg, miként a kínai ábrák című versében mondja: "plakátokra írom a verseket - / mint valami kínai ábrák - / tudom biztosan nem értenek / de legalább lássák". Vagyis az emberi világ rejtett összefüggéseit sejteti meg a költő, vagy legalább is erre biztatja olvasóját: "mit kő nem mond el / halld ki a levegőből". Formai tekintetben is erős figyelemre készteti olvasóját, hiszen minden darabja szabad versként hat, de odafigyeléssel föltárul a versek sajátos, bujkáló, ravaszul rejtőző ritmikája, a sorvégek váratlan összecsendülése vagy inkább ütemessége, amely a megrajzolt képet nyomatékosítja: "mégis örömén nyugszik / egy méltóbb világrend / lehet mindenkinek igaza van / de a költő fülében ez a csend" (a költő fülében). Fülöp György első verses kötete csakugyan "erős opció" arra nézve, hogy érdemleges lírai teljesítmény van születőben az erdélyi magyar irodalomban. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"