A Szenvedésből vigasz (200826379) és A fölfedezés öröme (201103226) című kétkötetes memoárja után újabb kötettel jelentkezik a Kanadában élő, magyar származású, élete első felét a Szovjetunióban leélt Vladimír Rott. Ezúttal olyan újabb, saját és felesége családja, valamint ismerős családok történetével, meghatározó jelentőségű találkozásokkal kapcsolatos mozaikok kaptak helyet benne, melyeket a szerző egy-egy apropó kapcsán, 2012. január és 2016. január között jegyzett le. Olvashatunk például felesége, Ilya őseiről, a Gutermanokról, akik Lengyelország területéről, a pogromok elől menekültek a Bajkál-tó partján lévő Miszojava állomásra, s ahol mind a mai napig él egy leszármazott. Vagy a település elhanyagolt zsidó temetőjéről, melyet évekkel később sikerült helyreállítani, s felállítani egy Memoriálé névre keresztelt emlékművet. Szót ejt apjáról, akit 1938-ban a Gulágra hurcoltak, előtte azonban műszaki munkát végzett, s egy ideig azt hitték, hozzá köthető az ún. Rott-féle csonkkapocs nevű tűzoltó felszerelés. Apja leveleiről, s a korábbi kötetek fogadtatásáról, melyekben gazdagon idézett ezekből a levelekből. Megosztja édesanyjához, Regina mamához fűződő emlékeit, akinek II. Erzsébet brit uralkodó is írt üdvözletet, századik születésnapjára. Ír apai ági rokonairól, a Spielbergerekről, akikkel együtt látogatták meg őseik garadnai síremlékeit. A tomszki egyetemi évekről, ahol feleségét is megismerte, s Anatolij Gavrilin nevű barátjukról, akinek fiával véletlenül a Balatonnál találkoztak. Vagy éppen a jó barát Kuhl famíliáról, melynek legfiatalabb tagja Miami Beach egyik legelegánsabb hotelében kötött 2013-ban házasságot, ortodox zsidó szertartás alapján. A többi íráshoz lazán kapcsolódva, a kötet végén egy hosszú fejezet Petőfi Sándor állítólagos barguzini sírjáról, annak feltárásáról, a költő állítólag ma is ott élő leszármazottairól és a vitatott "újratemetésről" szól. A szöveget számos fekete-fehér és színes fotó kíséri. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"