„A szürrealizmus egyszerre művészeti irányzat, egy sajátos emberképre épülő gondolkodásmód, illetve egy ehhez illeszkedő etikát feltételező életforma. Az avantgárd művészeten belül elméleti opcióit tekintve alighanem a legrészletesebben, bár nem ellentmondásoktól mentesen körvonalazott irányzat.” Ezzel a meghatározással nyitja monográfiáját Balázs Imre József József Attila-díjas irodalomtörténész. A szerző miután általános irodalomtörténeti szinten bemutatja a szürrealizmus kialakulásának, majd szárba szökkenésének történetét, rátér könyve fő kérdésére, hogy kik, mikor és hogyan kapcsolódtak a szürrealista irányzat(ok)hoz a magyar irodalom alkotói közül.