Az európai ember gondolkodását az újkor óta az individualizmus jellemzi, amely azonban paradox módon olyan világot teremtett, amelyben az egyéniséget a politikai és gazdasági intézmények elnyomják, a tömegtársadalom apró részévé teszik, alárendelik a kollektivizmusnak és a konformizmusnak. Az egyéni kibontakozás perspektívájának esélye helyett az egyén szellemi sivatagba kerül, és ettől a szorongás válik a meghatározó életérzésévé. A szerző célja, hogy filozófiatörténeti fejtegetésével hozzásegítse a gondolkodó embert, hogy fölmérje saját helyzetét, és olyan életet válasszon magának, amit a leginkább sajátjának érez. Ehhez mindenekelőtt a történelmet alakító erőket kell pontosan megismernie, ezek birtokában hozhat érdemi döntést a maga sorsáról. A 20. század elejétől került a gondolkodás homlokterébe az életről magáról való gondolkodás, ennek nyomán fejlődtek ki a szellemtudományok. Ennek során Friedrich Schleiermacher nyomán Wilhelm Dilthey szembeállította a természet- és a szellemtudományokat, hogy visszaállítsa jogaiba a történelem meghatározó szerepét. Fölfogása szerint a természettudományok racionalizmusa és absztrakciója csak az ember külső tapasztalatait magyarázza; a szellemtudomány a belső tapasztalatokkal, az öntudattal foglalkozik. Szerinte az élet megértése az intuitív tudat segítségével érhető el. Bodor Mária Anna azt elemzi, hogy a lélek közvetítő szerepét miként lehet kibontani az élet konkrét jeleiből, hiszen az egyén életélményeinek konkrét történeti világát Martin Heidegger egyenesen a filozófia ősformájának vélte. A szerző három nagy fejezetben írja le e megértés történeti folyamatát. Az első részben A szellemtudományok megjelenését követi nyomon Max Weber, Wilhelm Wundt és Karl Jaspers eredményeinek ismertetésével, majd méltatja Diltheyt, mint a szellemtudományok megalapozóját. A második rész, A történelmi valóság szellemisége voltaképp a szellemtudományok önállóságáról szól, a protestáns teológiai hermeneutika fejleményeiről, és konkrétan Friedrich Schleiermacher munkásságáról. Végül a harmadik fejezet, a Történelem és hermeneutika Dilthey filozófiáját mutatja be, azt, hogy miképp cáfolta meg az újkori gondolkodás racionális tudatformáinak mítoszait, tévedéseit, és megfogalmazta, hogy az élet megmagyarázhatatlan konkrét valóság, számos ellentmondással, amelyeket Diltheynek sikerült lépésről lépésre hermeneutikai axiómává fogalmaznia. A vaskos bibliográfiával kiegészített, lábjegyzetek sokaságával kísért filozófiatörténeti értekezés szakrészlegek állományába tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"