Kelemen Erzsébet maga is alkot képverseket, ezen felül számos írást szentelt az experimentális költészet legfontosabb orgánuma, az 1962-ben alapított, párizsi Magyar Műhely irodalmi anyagának és a lap köré csoportosuló alkotók (mint Papp Tibor) életművének, így természetes, hogy eljutott e folyóirat fiatalabb nemzedéke (L. Simon László, Sőrés Zsolt, Szombathy Bálint) munkásságának tanulmányozásához. E kutató, elemző munka eredménye jelenik meg az L. Simon László lineáris és vizuális költészetét bemutató kötet fölépítésében is. Az első fejezetben (A Magyar Műhely alapítói és az utánuk következő nemzedékek) röviden bemutatja az „alapító atyákat”, Czudar D. Józsefet, Márton Lászlót, Nagy Pált, Papp Tibort, Parancs Jánost és Szakál Imrét, majd az őket követő, részint Nyugaton élő, részint magyarországi alkotók itt teret kapó működését Dedinszky Erikától Esterházy Péteren át Petőcz Andrásig. A lap történetének és alkotói nemzedékeinek áttekintése után a második fejezet (Experimentális költészeti kategóriák) a téma elméleti fogalomrendszerét tekinti át, ahol a szerző a kísérleti, a vizuális költészet tipológiáját vázolja föl, utalva arra, hogy a műfaj intermediális jellegű, vagyis egy költői művet akár képzőművészeti fogalmakkal is le lehet írni, és megfordítva: egy képzőművészeti alkotás is lehet költői mű. Számba vesz olyan műfaji fogalmakat, mint képvers, lettrista mű, hangvers, konkrét vers, vizuális szöveg, plakát vers, koncept mű, számítógépes költemény stb. A kötet fő részében (Vizuális és lineáris költemények L. Simon László életművében) kilenc fejezet sorában ad képet a költő olyan munkáiról, amelyek az experimentális költészet fogalmi készletével jellemezhetők. Rámutat, hogy a költő egyik korai műve (a kéz a kéz sikere…) már a különböző érzékszervek területeit bevonta a líra világába: a vizualitást, a verbalitást és a taktilitást (tapintást). Szól az életműben fölbukkanó, dadaizmusból kinövő lettrista műről, amely a betűt, a tipográfiai megoldást állítja a figyelem középpontjába; itt veszi számba e vonulat magyar hagyományait is, Géczi Jánostól Zalán Tiboron át H. Nagy Péterig, akik a reduktív kalligráfiával kísérleteztek. Majd részletezőn bemutatja L. Simon László Egy paradigma lehetséges részlete (1996) című munkáját; szól „a szó megvonásával” leírható lettrista és konceptualista alkotásairól, mint a Visszavonhatatlanul (199615212), a met A Morf ózis (200011270), a Secretum sigillum (200806137), a Nem lokalizálható (200313252), a Japán hajtás (200813505) és a Háromlábú lovat etető lány (200913365). Az utolsó alfejezet a kötetborítókat tervező L. Simon László munkásságát tekinti át. Kelemen Erzsébet a kötete végén tudatosítja, hogy a költő művének csupán egy szelete a lineáris és vizuális költészet, nem szólva „hagyományos” lírája mellett prózájáról, esszéiről, tanulmányairól. A függelékben kapott helyet L. Simon pályaképvázlata, műveinek jegyzéke, a róla szóló irodalom bibliográfiája. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet – tárgyánál fogva szükségszerűen -- számos színes illusztrációt (vizuális alkotást, kötetborítót) közöl. Annak ellenére, hogy az elemzett életmű lezáratlan, Kelemen Erzsébet munkája monografikus fölépítésű és igényű, egyben kiváló összefoglalása annak, amit a magyar experimentális líráról tudni érdemes. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"