Az erdélyi magyar színházművészet meghatározó személyisége, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója összegyűjtötte élete hivatásáról szóló esszéit, tanulmányait, interjúit. Egész munkásságának -- így valamennyi írásának -- az a kiindulópontja, hogy a magyar kultúrában a színháznak különleges szerepe van, ezért a színház – címben jelzett – „kiterjedése” teljesen természetes jelenség, hiszen a teátrumnak nemzeti és globális hivatása van. A színház kiterjed a társadalmi lét számos szegmensére – az anyanyelvápolástól az ízlésformálásig, történeti mivoltában a filmművészetre, továbbá a díszletek és jelmezek révén a képzőművészetre, azután a zenére, a táncra, a kulturális sajtóra stb. Vagyis a szerző ambíciója e kiterjesztés révén nem kevesebb, mint hogy bebizonyítsa: „színház az egész világ”. Az Akik súgnak nekünk című emlékállító esszé-füzérben – Kovács György (1910-1977) művészetét méltatva – arról elmélkedik, mennyire fontosak a fiatal színészgenerációk számára a példaképek. „A hangot kirepíteni” című színháztörténeti írásában több nézőpont segítségével ama axióma igazságára világít rá, miszerint „A magyar kultúra történetében a színháznak különleges szerepe volt, annak ellenére, hogy viszonylag későn alakult ki.” E szemlélettel követi nyomon a 18. századtól az erdélyi magyar színjátszás történetét az 1919. évi határváltozáson és kisebbségi sorba kerülésen át, az ’50-es évek „nevelő” színházi funkcióján keresztül a neves erdélyi színművészek (Poór Lili, Tessitori Nóra, Szabó Ernő, Kovács György, Tompa Miklós) emléke előtti főhajtásig. Annak idején interjút készített a nemzetközi hírű erdélyi rendezővel, Taub Jánossal (1927-2010); perbe száll a felületes, közhelyes színikritikusi gyakorlattal (Perbe kívánok szállni…); fölidézi a kommunista titkosszolgálatnak a kisebbségi színházi élet iránti erős figyelmét (Besúgókkal, besúgók nélkül). A kötetet két interjú zárja: az elsőt a szerző készítette a csíkszeredai rendező színigazgatóval, Parászka Miklóssal (Visszapillantó); a másodikat ő adta Kovács Bálintnak („Akinek kín magyarnak lenni, annak nem kell erőltetni”). Gáspárik Attila esszéi, tanulmányai, interjúi egyrészt a 18. századtól napjainkig szóló áttekintést adnak az erdélyi magyar színházművészetről; másrészt képet alkotnak e színházművészet jelenlegi karakteréről; harmadrészt megvilágítják a színház nemzeti, nemzetiségi és egyetemes társadalmi jelentőségét. Ilyen értelemben a magyar színházi szakirodalom fontos művei közé sorolható A színház kiterjedése című kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"