Az irodalom a nyelv révén tart kapcsolatot a külvilággal, ez az egyetlen bizonyosság, amit kritika nélkül állíthatunk róla - vallja Ungvári Tamás, és legújabb (az Ünnepi Könyvhétre megjelenő) kötete ennek a kapcsolatnak az évezredes problematikáját, fejlődését-alakulását követi nyomon az ókortól egészen az olvasói kultúra halálát jósló McLuhan elméletéig. Nézeteit az irodalom autonómiájának gondolata köré rendezi, így közelíti meg a művek és befogadóik közötti kapcsolat már elfogadott nyelvét, azaz az irodalomelméleti alapfogalmakat. A "tolmácsolás" szerepét vállalja tehát, hogy az esztétika, retorika, stilisztika stb. történetében kialakult számos - sokszor egymásnak ellentmondó - fogalmat közvetítse-magyarázza az olvasóknak; hogy bizonyos problémaérzékenységet ébresszen, s ezzel elősegítse az önálló tájékozódást az irodalom világában. Az irodalom, a poézis függetlensége csak folytonos "szabadságharcában" alakulhatott ki - szabadságát annak a felfedezésnek köszönhette, hogy a művészi alkotás bizonyos módon leszűkíti a világot, és az ábrázolhatóság érdekében egy meghatározott absztrakciós sík jelrendszerét használja. A szerző bevallott célja az, hogy az elméleti alapfogalmak mibenlétének tisztázása közben kimutassa a költészet alapvető meghatározottságát, szolgálatát a "humánum kibontakoztatásáért". Könyve tehát nem kézikönyv, nem doktrínák összefoglalása vagy fogalmak lexikális kifejtése. Gördülékeny, világos megfogalmazásai mégis olyan tudásanyagot közvetítenek, amelyek átgondolásával irodalmi mű és olvasója közeledhet egymáshoz a megértés-befogadás mindig egyéni útján. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"