A “német rémtörténeírók jelen nemzedékének legkiválóbb képviselője Hanns Heinz Ewers, aki a modern lélektan alapos ismeretével felvértezve alkotja meg sötét históriáit” - írta a neves amerikai pályatárs, H. P. Lovecraft. Olyan, ma már kultikusnak számító regények fűződnek Ewers nevéhez, mint A bűvészinas vagy az Alruna, s A pók című novella. Ezzel együtt életének bizonyos részletei miatt vitatott szerzőnek számít, s ez hozzájárult ahhoz, hogy később feledésbe merüljön. Művészcsaládba született, 1871-ben, és bár jogot végzett, később ő is az irodalom, valamint a film felé fordult. Sokat utazott, bejárta a világot, és útibeszámolókat küldött lapoknak (köztük akkori magyar újságoknak is). Emellett biszexuális volt, s egyik szerzője a világ első homoszexuális újságjának, a Der Eigenének. Az 1930-as évek elején egy ideig az NSDAP támogatója volt. Rokonszenve elsősorban a nemzetiszocialisták ősi germán kultúra felé irányuló szimpátiájára épült. Az okkultizmus és miszticizmus hajtotta tehát a párt felé, és annak antiszemitizmusával sem értett egyet. 1932-ben életrajzot írt Horst Wesselről, az SA 1930-ban meggyilkolt tagjáról, és ő rendezte az ez alapján készült filmet is. 1933-ban Goebbels, nem sokkal Hitler hatalomra kerülését követően, ki is nevezte a Német Írószövetség elnökévé, ám nem maradt sokáig a posztján. Könyvei – tartalmuk okán – sorra indexre kerültek, és le is váltották (ebben vélhetően szerepet játszott szexuális orientációja is). Komolyabb bántódása azonban nem esett – 1943-ban, tuberkulózis miatt halt meg Berlinben. A nácikkal való kapcsolata miatt viszont irodalmi balsorsa folytatódott, és csak egy-egy szórványos újraközlése történt meg 1945 után. Magyarul is megjelent több műve, melyeket olyanok méltattak annak idején, mint Wesselényi Miklós, aki Ewerst Oscar Wilde-hoz, Stanislaw Przybyszewskihez és Edgar Allan Poe-hoz hasonlította. Bíró Lajos pedig úgy emlegette, mint “a borzongás specialistája” vagy “a rémítés szakembere”. Írásaiban megtalálhatók a 19. századi realizmus jegyei, valamint a lélektani regények jellemzői is, ám céljuk alapvetően a borzongatás. Történetvezetésével kapcsolatban Kosztolányi a következőket írta: “A határok ködösek s ő a magyarázattal majdnem mindig adós marad. Az indoklás nem reá tartozik. Ezt nekünk kell megtalálnunk önmagunkban és az ismeretlenség óriási birodalmában. (...) Hanns Heinz Ewers a lehetetlen lehetőségét éli, írja és álmodja”. Jelen kötetben négy hosszabb novellája olvasható, Hervay Frigyes eredeti fordításában, melyek a Lidérc című, 1924-es kötetben jelentek meg. A sírásó titka egy cseh származású amerikai sírásó, Stephe hátborzongató története, melyet az Anyám, a boszorkány, a Marie, a lélekrontó és A Petersen-eset című elbeszélés egészít ki. A műfaj rajongóinak ajánlható elsősorban. “www.kello.hu © minden jog fenntartva"