„A következő reggel ott találtam magam egy köteg Pál apostol Római levelével foglalkozó kommentár mellett, hogy a legalábbis számomra új kérdésfelvetésnek utánamenjek, mi is áll voltaképpen abban. Az akkor készített jegyzeteimből állt össze az ismert, vitatott könyv... A könyvet először valóban saját magam, illetve Eduard Thurneysen barátom és más együtt aggodalmaskodók egyéni épülésére írtam. Mindazon további körökről, melyeket könyvem magával vonzott, még 1918-ban sem volt fogalmam, amikor is az egy baráti nagyiparos segítségével egy berni kiadónál megjelent, és a Thurneysennel közösen kiadott prédikációskötettel együtt készítették elő.” (Karl Barth, 1927) ,,[Barth Marcionhoz hasonlóan] ugyanazon esetleges szuverenitással, ugyanazon és különösen is a dualista világ-, kultúra- és származásellenességgel és egyoldalúsággal mindegyre egy-egy kedvenc gondolatát görgeti előttünk.” (Adolf Jülicher, 1920) „A teológiában... Az első forradalmi lépést az a magyarázat jelentette, melyet Karl Barth adott a rómaiakhoz írott levélről - a liberális teológia „kritikája" volt ez, mely nem is annyira a kritikai történettudományra mint olyanra vonatkozott, hanem inkább arra a teológiai elégedettségre, mely a történettudomány eredményeit a Szentírás megértésének tartja. Ennyiben Karl Barth műve, bármennyire tartózkodik is a módszertani reflexiótól, egyfajta hermeneutikai kiáltvány.” (Hans Georg Gadamer, 1972) „Karl Barth könyve annak a kulturális kulisszának a tudatosan gyakorolt megsemmisítése, amely elfeledteti velünk, hogy a megigazulás valamikor saját igényünk volt.” (Martin Walser, 2012)