Az 1905-ben íródott monográfia - a szerző egyik legismertebb műve - tulajdonképpen Max Weber módszertani és történelemszemléleti hitvallásának tekinthető, amelyben hatalmas tárgyismerettel és elemzőkészséggel a kapitalizmus kibontakozásában szerinte döntő szerepet játszó racionális gondolkodás vallási gyökereinek a vizsgálatát végzi el. A mű két nagy részre tagolódik. A problémát meghatározó és felvető első rész rávilágít a felekezeti megoszlás és a társadalmi rétegződés összefüggéseire, megkísérli definiálni a kapitalizmus "szellemét" és elemzi Luther felfogását a hivatásról. A tíz évvel később íródott, Az aszketikus protestantizmus hivatásetikája című részben a szerző rávilágít az evilági aszkézis vallási alapjaira, és vizsgálja az aszkézis és a kapitalista szellem összefüggéseit. Összehasonlító vallásszociológiai kísérletében egyrészt a különböző társadalmi rétegeknek, osztályoknak, rendeknek a vallások különböző, tipikus vonásai iránti vonzódását (affinitását) mutatja be; másrészt - egy általános vallástipológia megalkotásának igényével - összeveti egymással a fontosabb vallásokat. A függelék magyarázó jegyzeteket, irodalomjegyzéket, valamint a szükséges mutatókat közli. A kötetet gazdag lapalji jegyzetanyag egészíti ki. Vallásszociológiai és etikai kérdések iránt érdeklődő, művelt olvasók figyelmére számíthat.