A nemzetközileg jelentős, iskolateremtő politológus tanulmánya a kollektív identitások kialakulásának természetét és logikáját vizsgálja. A kötet tehát nem pusztán az általában a politikai mozgalmak palettájának szélére helyezett populizmust tárgyalja, hanem rajta keresztül magáról a politikáról, a "politikainak" a konstruálásról kíván beszélni. A Laclau és tanítványai nevével fémjelzett ún. essexi iskola egyfajta posztstrukturalista diskurzuselemzés, amely Saussure, Derrida és Lacan nyomdokain haladva értelmezi a politikát. Ennek a szemléletnek a példáját és egyben fogalmi kidolgozását adja a mű, amely a 19. századi tömegpszichológiától kezdve vizsgálja, hogy a társadalomtudományok hogyan teremtik meg a "nép" és a "tömeg" képzetét, hogyan határolják el egymástól a politikai jogokkal felruházott és az attól megfosztott csoportokat. Az idő- és térbeli horizontját tekintve is nagyívű, ugyanakkor elvont elemzés lényegében a nép, a "plebs" és ezzel párhuzamosan a politika dekonstrukcióját hajtja végre. A kötet fontos politikaelméleti munka, amelynek értő befogadásához azonban elkelne egy a magyar olvasót orientáló elő- vagy utószó, ennek hiányában elsősorban a témában járatos szakemberek olvasmánya. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"