Doktori disszertációjának könyvvé szerkesztett változatában Jordáky Lajos politikus, az erdélyi magyar baloldal egyik jelentős személyisége életével és munkásságával foglalkozik Antal Róbert-István. Kolozsvári munkáscsaládba született, 1913-ban, az apja, id. Jordáky Lajos nyomdász, később nyomdatulajdonos, ismert szociáldemokrata politikus, szakszervezti vezető volt. A fia az iskolái elvégzése után, 1933-ban lépett be a Romániai Szociáldemokrata Pártba, ahol fiatalon szakszervezeti vezetőként tevékenykedett.** A két világháború között az RSZDP kolozsvári szervezetének baloldalán helyezkedett el, annak radikálisabb szárnyában, aki elégedetlen volt a „centrista” és „reformer” szociáldemokráciával, és aki úgy vélte, a szocializmus megvalósítása a parlamenti demokrácia keretein belül megvalósíthatatlan. A harmincas évek végén figyelme a népfrontra irányult, ekkor ismerkedett meg és kötött barátságot számos erdélyi magyar kommunista értelmiségivel is. 1940-ben beiratkozott a Kolozsvárra visszatért Ferenc József Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karára, ahol 1944 őszén szerzett doktori diplomát. A háború végével a Román Kommunista Pártban kezdett tevékenykedni, 1946-ban azonban félreállították, megfosztották funkcióitól és párttagságától egyaránt. Ezt követően különböző kolozsvári intézményekben, mindenekelőtt az Állami Magyar Színházban végzett politikai munkát, 1952-ben azonban több erdélyi magyar kommunistával együtt letartóztatták, és 1954-ben egy koncepciós perben, hazaárulás vádjával tizenkét év börtönre ítélték. Egy évvel később elnöki rendelettel szabadult, és visszatért a Bolyai Egyetemre, ahonnan még 1947-ben távolították el. Kiállt az 56-os magyarországi forradalom mellett, ami miatt 1957 áprilisában ismét letartóztatták, és csak egy megalázó önkritikai gesztus után szabadulhatott. 1957 és 1964 között évei csendes alkotómunkával teltek az egyetemen, ’64-ben azonban belekeveredett a korábbi szociáldemokraták által szerkesztett „Memoradum-ügybe”, a Securitate elé citálták, ám mivel nem volt szerepe a nyilatkozat megalkotásában, egy figyelmeztetéssel elengedték. Innentől kezdve azonban az állambiztonság állandó megfigyelés alatt tartotta, mint a „magyar nacionalisták” célcsoport tagját. 1972 elején tért vissza pártba, miután az új főtitkár, Nicolae Ceauşescu személyében reformer politikust látott, ám két ével később egy gyors lefolyású betegség következtében elhunyt. Összességében különböző politikai rendszereket is megélve ahhoz az erdélyi magyar értelmiségi csoporthoz tartozott, amelynek tagjai hithű baloldaliként is vállalták az erdélyi magyar kisebbség képviseletét. Ennek a nem mindennapi embernek az életét és munkásságát mutatja be a kötet, a szociokulturális környezettől és a családi körülményektől a gyermekkoron, a két világháború közötti politikai szerepen, karrierjének csúcspontján (1944-46), azt követő meghurcoltatásain és a marginalizáltság évein át haláláig. Az utolsó fejezet Jordákyt, „a tudóst” mutatja be. A kötetet bibliográfia és névmutató zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"