Egy újság szerkesztősége olyan mint egy kisvilág: megvan a saját dinamikája, belső törvényei, szokásai, poénjai, tragédiája, hétköznapjai és ünnepei, s persze a mindezt folytonos körforgásban tartó kollégák, akik közül mindenki más, de minden fontos és külön egyéniség, mindenkinek van ilyen vagy olyan története a másikkal. Pontosan így van ez a Periszkóp nevű hetilap szerkesztőségével is - akkor is, ha a hetilap már nincs, pontosabban soha nem is volt, hisz az egész Jolsvai András tollából született. Attól még a Periszkóp nagyon is élő, életszerű, hiteles tükre a valóságnak, most és itt éppen regénnyé szőve. A történet díszleteit a rendszerváltozás utáni Magyarország adja: a kilencvenes évek derekán járunk. Jolsvai - nyilvánvalóan konkrét tapasztalataiból merítve - olyan valósághű karaktereket alkotott, akik szinte "kimásznak" a lapokról, tipikus alakjaikat bárki ismerősnek találhatja, aki járt már ilyen közegben - aki pedig még nem, az élő tablót kaphat róla. A történet korántsem szövevényes, de nem is cél, hogy az legyen: az író inkább arra törekedett, hogy a szerkesztőséges hangulatát, valódi géniuszát idézze meg. A benne felbukkanó szerepszemélyiségek klasszikusak: a munkaholista Ficsor Péter és "világfi" felettese, a szinte ikonikus (nevét egy régi magyar nemesi családtól kölcsönző) Thewrewk Kálmán, Barna és Reményi lapszerkesztő-duója, Miki a leállíthatatlan oknyomozó, de felbukkan az alkoholista, a törtető, a szerető, a szerelmespár(ok) is a lapokon. Jolsvai regénye pedig nem utolsósorban remek korrajz - egy sajátos szemszögből ábrázolva. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"