Déry Tibor hatvanas-hetvenes években született publicisztikai jellegű írásait, naplójegyzeteit gyűjti egybe a kötet. Az írások, melyeket ironikus kicsinyítéssel "hordalékoknak" nevezett, Déry jelentős öregkori alkotásaival párhuzamosan, helyenként érezhetően mintegy azok "melléktermékeiként", "műhelyforgácsaiként" születtek. Így mondandóik is nyilvánvaló rokonságban állnak azokéival, hogy végső soron esztétikai élményt is ígérő egységes egésszé álljanak össze. Rendre a kései korszak alapproblémáival találkozunk: foglalkozik az öregedéssel, szívesen tűnődik múltján, rendezi emlékeit, és szinte vezérfonalként húzódik végig kötetén a kor riasztó jelenségei miatti aggodalom érzete. Ezekben az írásokban közvetlenebbül, személyesebben nyilatkozik meg, szinte hétről hétre tudósítva életéről; publicisztikus lendülettel fűz rezignált megjegyzéseket külpolitikai eseményekhez, háborodik fel a környezetszennyezés, a fegyverkezés, a terrorizmus, az elgépiesedés stb. jelenségein, gondolkodik el a művészetek, az írói hivatás szerepén. Hangja bölcs, rezignált és mélységesen pesszimista, mégis az életmű e sajátos zárókövéből süt a humanizmus, a morális emelkedettség, a teremtő munka tisztelete. A kötet eredetileg az írói életműsorozat utolsó köteteként jelent meg (Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982) – a mostani kiadás beszerzése az állomány figyelembevételével javasolt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"