A második világháború utáni német szociológia egyik meghatározó kutatóját tisztelhetjük Helmut Schelsky személyében, aki egyrészt jelentős szociológusként, másrészt az NSZK-ban kidolgozott és részben megvalósított felsőoktatási reform kivitelezőjeként írta be nevét a tudománytörténetbe. Schelsky munkássága az intézmény- és jogszociológia mellett a különböző korosztályokat és generációkat is érintette, nem véletlen, hogy a ’68-as diáklázadások nem érték váratlanul a kutatót. A magyarul (Rieckmann Tadeusz fordításában) a Századvég Kiadó gondozásában megjelenő könyvében Schelsky a nyugati társadalmakban színre lépő tudományos életet és az azt fenntartó kutatók szociológiai helyzetét vizsgálja.