A színvonalasan összeállított néprajzi gyűjteményben Magyar Zoltán és Takács György szerkesztők állítanak emléket a méltatlanul kevés nyilvánosságot kapott tudósnak, a 2020 tavaszán elhunyt Bosnyák Sándornak, akinek hosszúra nyúlt könyvtárosi és népművelői életpályája középpontjában mindvégig választott hivatása, a folklórkutatás állt. Nagyszerű életművére nagyon is áll az elismert, Széchenyi-díjas etnológus, Hoppál Mihály megfogalmazása róla: „az egyik legszorgalmasabb hiedelemmonda-, legenda-, történetimonda-gyűjtő, aki saját pénzén bejárta lényegében a teljes magyar nyelvterületet… Szövegeit gyakran idézik olyan kutatók, akik alig jártak a »nép« között… Egy kicsit mindig a szakma perifériáján élt, mert nem kapott állást a néprajztudomány sáncain belül, amit tulajdonképpen megérdemelt volna, hiszen az általa gyűjtött anyag ezt indokolttá tette volna.” Ezért a néprajzosok körében elterjedt közvélekedés Bosnyákot máig is leginkább mint fáradhatatlan és szerencsés kezű gyűjtőt, mint a megjelenésük pillanatától kézikönyvként használatos nagyszabású folklórgyűjtemények közreadóját tartja számon.