Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
Balogh Gergő újabb monografikus igénnyel megírt irodalomtörténeti és irodalomelméleti belátásokat magába sűrítő kötete a „modern irodalmi tudattal” vet számot. A szerző arra volt kíváncsi, hogy a 20. század első harmadában – Horváth János 1922-ben megjelent Magyar irodalomismeret című tanulmányát kiindulási alapul véve – hogyan változott meg az irodalom magáról alkotott képe, az író-mű-befogadó hármasát milyen kulturális gyakorlatok, mediális meghatározottságok, sajátos történeti viszonyok rendezték újra a korábbi évtizedekhez képest. De álljon itt a kötet tartalmának tömör foglalataként, ahogy a szerző maga fogalmazza meg kutatásainak célkitűzését: „A monográfia címe ilyen értelemben azokra a folyamatokra utal, amelyek felvetéseim szerint a modern magyar irodalom heterogén lehetőségfeltételeinek rendszerét – és ez fontos kitétel: – a legalapvetőbb szinten előállították. Ez utóbbi mozzanat ugyanakkor nyilvánvalóvá is teszi a vizsgálat határait, rámutatva annak vázlatos mivoltára. Az, hogy a vizsgálat tárgya az irodalmi tudat legalapvetőbb összefüggéseire irányul (olvasók, írók, művek, közegek – oktatás, jog, gazdaság, közvetítés), azt is jelenti, hogy e munka nem a befejezése, hanem a kezdete egy olyan, az irodalmi modernség és a társadalmi modernitás sokszínű és bonyolult viszonyát vizsgáló átfogó kutatásnak, amely jelen értekezés eredményeinek belátásaira építve valósulhat meg.”
Balogh Gergő (1991-)

A modern irodalmi tudat megalapozása és működése

Borító ár
3 999 Ft
Aktuális online ár
3 199 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Balogh Gergő (1991-)
ISBN
9786155675775
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2023
Méret
294 o.
Kiadó
Ráció
Cikkszám
3001084603
Alcím
irodalmi modernség és társadalmi modernitás viszonya Magyarországon
Sorozatcím
Ráció-tudomány ; 1787-5234 ; 27.

Darabszám
Teljes leírás
Balogh Gergő újabb monografikus igénnyel megírt irodalomtörténeti és irodalomelméleti belátásokat magába sűrítő kötete a „modern irodalmi tudattal” vet számot. A szerző arra volt kíváncsi, hogy a 20. század első harmadában – Horváth János 1922-ben megjelent Magyar irodalomismeret című tanulmányát kiindulási alapul véve – hogyan változott meg az irodalom magáról alkotott képe, az író-mű-befogadó hármasát milyen kulturális gyakorlatok, mediális meghatározottságok, sajátos történeti viszonyok rendezték újra a korábbi évtizedekhez képest. De álljon itt a kötet tartalmának tömör foglalataként, ahogy a szerző maga fogalmazza meg kutatásainak célkitűzését: „A monográfia címe ilyen értelemben azokra a folyamatokra utal, amelyek felvetéseim szerint a modern magyar irodalom heterogén lehetőségfeltételeinek rendszerét – és ez fontos kitétel: – a legalapvetőbb szinten előállították. Ez utóbbi mozzanat ugyanakkor nyilvánvalóvá is teszi a vizsgálat határait, rámutatva annak vázlatos mivoltára. Az, hogy a vizsgálat tárgya az irodalmi tudat legalapvetőbb összefüggéseire irányul (olvasók, írók, művek, közegek – oktatás, jog, gazdaság, közvetítés), azt is jelenti, hogy e munka nem a befejezése, hanem a kezdete egy olyan, az irodalmi modernség és a társadalmi modernitás sokszínű és bonyolult viszonyát vizsgáló átfogó kutatásnak, amely jelen értekezés eredményeinek belátásaira építve valósulhat meg.”