Ma Szlovákiához tartozik az a terület, amely annak idején, a Magyar Királyságban Sáros megye néven létezett mint közigazgatási egység a tizenharmadik századtól 1918-ig, Csehszlovákia létrejöttéig. Sárost északról Galícia határolja, Zemplén és Szepes megye fogták közre, déli szomszédja pedig Abaúj-Torna volt. Itt - akárcsak a több vármegyében - a nemesi és polgári vármegyerendszer tisztviselői voltak a szolgabírák, akik igen szerteágazó, megkerülhetetlenül fontos feladatokat láttak el úgy az igazságszolgáltatás, mint az adószedés, hadellátmányozás, közigazgatás területén. A történész-kutató szerző a sárosi szolgabírói tisztség képviselőit veszi számba az 1329 és 1545 közti időszakban. A bevezetőt követő első részben általánosságban mutatja a szolgabírói hivatalt a korabeli Északkelet-Magyarországon, majd ismerteti a különféle megyei tisztségeket (úgymint: ispán, alispán és másodalispán, esküdtek, megyei emberek - jegyző, kapitány, adószedő, pénztáros és követek). A folytatásban tételesen felsorolja a szolgabírói rokonságokat a megyében, kitérve a Tekelékre, a Gyármánokra, a Troncsányi-Kálnói családra, a Delnei nemesekre, valamint az I., a II., a III. és IV. járás további szolgabíráira. A kötet további részében bemutatja a szerző, hogy miként alakult idővel a szolgabírói hivatal presztízse, illetve a megyén belüli és azon túli kapcsolatrendszer. A kiadványt összegzés, irodalomjegyzék, függelék és mutató zárja. Komoly szakkönyv, amely a témát kutatók számára alapvető. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"