Mesterszakos diplomamunkája könyvvé szerkesztett változatában a fiatal vajdasági néprajzkutató, kulturális antropológus, Vázsonyi Csilla szülővárosa, Magyarkanizsa közparkjának, a Népkertnek és a benne található Vigadónak az 1850 és 1950 közötti történetét dolgozta föl. Az ötlet egyébként onnan jött, hogy 2013 tavaszán egy, a területre tervezett beruházás - egy élményfürdő építése - borzolta fel a magyarkanizsai kedélyeket, de miután az ötletet a lakosság jelentős része ellenezte, az nem valósult meg. Ekkor kezdte kutatni a Népkert 1850-1950 közötti társadalmi szerepét, és meglepő módon számos forrást talált hozzá. A századforduló táján, a polgárosodás útján járó kisváros társas és művelődési élete, szórakozási formái, a természethez való viszonya, reprezentatív, városszépítési törekvései, valamint a testkultúra különböző formái mind a Népkert és a benne helyet kapó intézmények, a Vigadó és a gyógyfürdő köré csoportosultak. A területen a huszadik század első felében is igen pezsgő élet folyt, s csak a század második felére vesztette el korábbi funkcióit (a Vigadó épülete sajnos eléggé lepusztult állapotban van, a műemléki védettség ellenére). A szerző elsőként bemutatja a rendelkezésre álló források csoportjait, majd röviden felvázolja Magyarkanizsa történetét, valamint azt, hogyan alakultak ki Európában és Magyarországon az első közparkok. A következő fejezet a kezdetektől az első világháborúig terjedő időszakot mutatja be: az előzményeket, a Népkert helyének kijelölését, a faiskola működésének kezdetét, a Népkert szerkezetének kialakítását, a svájci stílusú nyári mulatóhely építését, az Erzsébet-liget kialakítását, az 1890-1913 közötti társadalmi eseményeket, az Önkéntes Tűzoltó Egylet mulatságaitól a sportpályákon és a vendéglátóhelyeken át a Vigadóban megrendezett zenematinékig. A szerző - a Vigadóval való összehasonlításként - más magyarkanizsai vendéglátóhelyek társadalmi életét is bemutatja, s külön fejezetet szentel a gyógyfürdőnek. A kötet második fele foglalkozik a huszadik század első felével: az egyleti életben és a vendéglátóiparban történt változásokkal, és az előző rész szerkezetéhez hasonlóan, a parkhasználatot és a Vigadó programjait is bemutatja, s itt már az írásos forrásokon túl nagyban támaszkodik az adatközlők személyes beszámolóira is. A kötetet öt rövid interjú szövege, valamint irodalom- és forrásjegyzék zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"