A magyar összefonódás

Ötödik, bővített kiadásban jelenik meg Tamási Géza szubjektív elmélkedése, hiszen a kiadó, nevéhez híven teret ad minden nóvumnak. Ha fellapozzuk a kis esszékötet végén található forrásokat összegző jegyzékét, nagyjából megtudjuk, miből táplálkozik a szerző eszmerendszere: a Biblia könyvein (Teremtés, Jób, evangéliumok - Máté, Márk, Lukács, János – és Jelenések), egy apokrif iraton (Sirák fia) és szentek (Ágoston, Aquinói Tamás, Ambrus és Bonaventura) művei, valamint Pázmány Péter írásain és a Katolikus Egyház Katekizmusán kívül tudósok, filozófusok, gondolkodók (Heisenberg, Max Born, Nietzsche, Anthony Giddens, Chesterton, D. Merezskovszkij, Hamvas Béla) és szépirodalmi klasszikusok (Dosztojevszkij, Madách, Hacker-Jay-Lynn, Wass Albert) szerepelnek a sajátos listán. A szerző az utószóban dióhéjban összefoglalja világképét, amely a kreacionizmuson és a termodinamika híres második törvényén alapul, illetve ezek összeházasításán: „kerestem, és találtam összefüggéseket a keresztény doktrínák, a kvantumelmélet és a politika között” - írja.