A kíváncsiság anatómiája

A kortárs lengyel kritikai és irodalomtudományos élet meghatározó alakja, Michał Paweł Markowski most megjelenő kötetét így próbálja meghatározni, a kötetben közölt írások „[t]ematikai sokszínűségük (a gyűjteményektől az unalomig, az epifániától a szimulákrumokig, a regénytől a filozófiáig, az ókori meséktől a modern festészetig, a dekonstrukcionizmustól a konstrukcionizmusig) egészet alkot, melynek örömmel adományázom, Northrop Frye nyomán, az anatómia nevet. Ebben a menipposzi szatírából származó műfajban (ahogy arra Bahtyin rámutat) különféle hangok hallhatók.” Ez a tematikai sokszínűség egyáltalán nem idegen a szerzőtől, akiben a lengyel és amerikai értelmiségi körökben a posztmodern és az ezen alapuló dekonstrukció lengyelországi meghonosítóját tiszteleik: Derrida, Lyotard, Foucault alapvető műveit ültette át lengyelre, kitárva így az egykori szocialista ország szellemi kapuit a nyugati impulzusok előtt, azonban ez azzal járt, melyre maga Markowski is reflektált, hogy a nemzeti és a szocialista zsebből átkerült a posztmodern internacionalista táborba, amely gyakran hasonlóan merev rend szerint határozza meg a szabad szellemű alkotókat, könyve egy valóban posztmodern kísérlet szeretne lenni, hogy ebből a dichotómiából kitörjön, és saját érdeklődésének teret adva, arról írjon, ami tényleg foglalkoztatja. Nem véletlen, hogy a kíváncsiság áll a középpontban, az a hajtóerő, az a megmagyarázhatatlan, de mégis alapvetően emberi magatartásforma, amely nélkül fajunk nem ért volna el erre a civilizációs szintre. Művében a kíváncsiság Willaim Blake-et és Plótinoszt, Hegelt és Derridát egy körbe ültette, a regény elmélete mellett megférnek alapvető művészetelméleti kérdéseket és esztétikai elméleteket taglaló írások egyaránt. Markowski szellemi kalandozását filozófusoknak, irodalmároknak és a művelt olvasóknak ajánljuk.