A megsüketült, s az őrület határán táncoló zenei zseni, Beethoven IX. szimfóniájával 1824. május 7-én, az ősbemutatón az egész művelt zenei világot megdöbbentette. A megrendülést nemcsak az okozta, hogy ilyen körülmények között tudott olyan darabot alkotni, amely az öröm fontosságáról és erejéről szól, hanem az is, hogy zeneileg egy formabontó mű született, amikor a hagyományos szimfóniaforma végére egy záró kórus- és szólótételt illesztett: Schiller An die Freude című versének megzenésítéseként, a testvériség szellemisége melletti hittételt. Jelen kötet nem életrajz: a klasszikából a romantikába átívelő zeneszerzőről is olvashatunk persze, ám az inkább Beethoven koráról (leginkább a franciaországi forradalomról és restaurációról, valamint a görög szabadságharcról) és a döntő jelentőségű 1824-es év eseményeiről (így például XVIII. Lajos haláláról és az ultraroyalista X. Károly megkoronázásáról), a zenemű születésének körülményeiről, fogadtatásáról és hatásairól szól. A könyv így azt is vizsgálja, hogy az Örömóda mondanivalójával összhangban a zsarnokság ellen küzdő többi művész, Byrontól Puskinon, Delacroix-n és Stendhalon át Heinéig hogyan tudta magát kifejezni a művészet különböző ágaiban. A név- és tárgymutatóval záródó, számos korabeli forrást feldolgozó kötet minden zene- és kortörténet iránt érdeklődő olvasónak ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"