A L'Harmattan Kiadó Határesetek című sorozatában megjelent, szépen illusztrált kötetben Földi Eszter művészettörténész, A Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményének vezetője a képzőművészet "mostohagyermekének" nevezett grafika hazai művészi rangra emelkedésének, műfajjá válásának történetét dolgozta fel. A művészgrafika, vagyis a művész által készített, egyedi, műalkotásnak szánt rézkarc, fametszet és litográfia újjászületett a 19. század utolsó évtizedeiben Nyugat-Európában, elsősorban Angliában és Franciaországban. Magyarországon az 1890-es években kezdtek festők, grafikusok foglalkozni ezzel a viszonylag új lehetőséggel. A szerző a művészi grafika magyarországi meghonosodásának folyamatát vizsgálja, amelynek során önállósult és integrálódott a képzőművészeti struktúrákba, valamint technikáinak oktatása a hazai akadémiák tananyagává vált. Elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen célok vezérelték az alkotókat, milyen lépések során vált a művészi grafika a korszak végére a képzőművészet megkérdőjelezhetetlen tényezőjévé, kiállításokon megjelenő, múzeumban gyűjtött "becses objektummá". A kötet először veszi számba az 1890 és 1914 között dolgozó grafikusokat és kiváló, eddig szinte ismeretlen munkáikat. Alkotásaik magas művészi színvonala, oktatói, a műfajt népszerűsítő tevékenységük alapozta meg azt a fejlődést, amelynek köszönhetően a két világháború közötti grafikus nemzedék jelentős nemzetközi sikereket arathatott. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"