A Nyugaton jól, nálunk kevésbé ismert francia filozófus és sinológus érdeklődésének homlokterében a nyugati gondolkodás eredői, erővonalai állnak. Ám ahhoz – véli François Jullien -, hogy képesek legyünk objektíven tekinteni magunkra, más kultúrák nézőpontjait is érdemes megismerni. Tehát amikor szemügyre veszi a régi kínai költészetet, képzőművészetet és zenét – szélesebb értelemben a keleti kultúrát, filozófiát és gondolkodásmódot -, akkor lényegében egy, a miénktől távoleső szemlélet közbejöttével a nyugatiról ír. A kínai gondolkodás és esztétika alapjai alcímű értekezésében abból indul ki, hogy a keleti kultúrafölfogás egyik alaptézise a jellegtelenség, a nehezen körülírhatóság, a diszkrét és visszahúzódó szellemi attitűd, amely épp az ellenkezője a Nyugat ízes, szellemes, sokszínű és karakteres eszményt követő, azt kultiváló fölfogásának.