A magyar huszárság eredetéről szóló vitához szólt hozzá eredetileg 1935-ben megjelent, s most reprint változatban olvasható könyvében Zsuffa Sándor, mint volt katonatanár. A szerző a hun-magyar rokonság híve volt, s meggyőződése volt, hogy "huszár" szavunk eredetét nem a szlávoknál, hanem a hunoknál kell keresni (egy lábjegyzetben még megjegyzi: "magyar ember a magyar huszárság szláv eredetét nem ismerheti el, még akkor sem, ha a »huszár«, mint katonai kifejezés tényleg szláv eredetű volna"). Kifejti továbbá, hogy ezt a kérdést nem lehet pusztán etimológiai vagy történelmi alapon megoldani, azon túl hadászati, harcászati, hadtörténelmi, hadseregszervezési, hadkötelezettségi, sőt jogi vonatkozásokat is figyelembe kell venni. Ennek értelmében a szerző elsőként felvázolja a magyar hadseregszervezetet és hadseregszervezést, majd azokra a művekre, cikkekre vet egy pillantást, amelyek addig jelentek meg a magyar huszárság eredetével, kialakulásával kapcsolatban. Leírja, milyen volt a viszony a magyarok és a délszlávok kötött 1526 előtt, majd hadszervezetünk és hadkötelezettségünk fejlődésével foglalkozik, ugyanezen határpontig bezárólag. Áttekinti a magyar haderő létszámának ingadozását a vegyes házi királyok korában, majd a lóállománnyal foglalkozik a balkáni népeknél és nálunk, valamint azzal a két kérdéssel, hogy vajon gyakorolt-e befolyást az európai hadügy a magyar hadseregekre, és fordítva. Ismerteti a "huszár" szó első, 15. századi írásos előfordulásait, s kifejti véleményét, miszerint a nemesi bandériumok keretein belül, már Kálmán király idejében létezhettek huszárok, és innen fejti aztán vissza a huszárság eredetét egészen a honfoglalás előtti időkig. Ezt követi a szerző szómagyarázata: szerinte a "huszár" szó a "húsz" szóból ered, utalva a besorozás arányszámára (ezt a magyarázatot azonban a nyelvészek mind a mai napig tévesnek tartják). Az összegzésben a szerző azt igyekszik "bizonyítani", hogy miért nem lehet a "huszár" szavunk szláv jövevényszó. Leginkább kultúrtörténeti érdekességként ajánlható kiadvány, amelybe sajnos rengeteg nyomdahiba is bekerült. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"