Tóth Zsombor, a régi magyar irodalom történetének avatott kutatója legújabb monográfiájában arra tesz kísérletet, hogy egy új periodizációs felosztással a korábbi irodalomtörténeti ellentmondásokat, félreértéseket megoldja és elsimítsa: nem korszak monográfiaként lép olvasói elé a kötet, sokkal inkább egy nagy ívű kísérletként, amely a 15-18. században keletkezett szövegek egységes olvasatát, a hosszú reformáció fogalmának kidolgozását és bevezetését tűzte ki célul maga elé. Ezzel – többek között – a korábbi fejlődéselvű narratívák helyére egy a történeti antropológiát alapul vevő irodalomértést szeretne állítani, másrészt éppen a 18. század vonatkozásában a késő barokk és a felvilágosodás korának olykor semmitmondó, máskor megtévesztő fogalmait is helyre teszi. Egy komplex kutatás első eredményét olvashatjuk, egy nagy ívű alapkutatásét, amely kijelöli a későbbi kutatások irányvonalát.