Horthy Miklós hatalomra kerülésének századik évfordulója adta az apropót, az Akadémia Díszterme pedig a teret 2020. szeptember 14–15-én annak a tudományos konferenciának, amely a Horthy-korszak szinte minden lényeges politikai-társadalmi vonatkozását áttekintette a szakma által vitatott vagy az újabb időkben átértékelt kérdések mentén. Az előadások szerkesztett anyagából készült könyv a konferencia szekciói szerint a „hárommillió koldus” országa, a diktatúra–autokrácia, az oktatás és művelődés, a zsidóság–antiszemitizmus–holokauszt, a külpolitika és revízió, az „utolsó csatlós”, végül pedig Horthy Miklós, a honmentő vagy honvesztő témakörökre oszlik. A szakmai viták élességét jól jelzi, hogy az előadók olykor egymással, egymás korábbi állításaival, sőt az aktuálisan elhangzott előadásaikkal is részben vitába szállnak vagy azokra reagálnak, természetesen árnyalva és kiegészítve egymást, jól érzékeltetve a különféle koncepciók és részeredmények pillanatnyi állásait. Így például Karsai László a magyarországi holokauszt körüli felelősség kapcsán erősen vitatkozik Ungváry Krisztiánnal (aki a kötetben a szovjetek elleni magyar katonai szerepvállalás felelősségeit firtatja), hangsúlyozva a hazai zsidóság megsemmisítésének prioritását a német megszállók részéről, ugyanakkor számokkal támasztva alá azt a meglepő tényt, hogy Szálasi kormányzása kevesebb magyar zsidó halálával járt, mint Horthy utolsó időszaka. A magyarországi holokauszt kérdése természetesen központi kérdés a Horthy-korszak kapcsán, hiszen – mint például Kovács András hangsúlyozza – a hazai antiszemita elit nem a semmiből bukkant elő 1919-ben, és az antiszemitizmus egyéb kérdésekben való eltérő nézetek ellenére közös platformra emelte a Horthy-korszak elitjét. Ezért e kérdéskör más szekciók kapcsán is felmerül, például Pető Andrea Kovácsné című írásában, amely a szélsőjobboldali női politikai mozgalmakkal foglalkozik. Azonban a kötet arányosan tárgyalja a korszak többi problémáját is, így a nők helyzetét például Sipos Balázs egy másik szemszögből, szociális és kulturális összefüggésben vizsgálja. Természetesen külön hangsúlyt kap a revízió, Zeidler Miklós e szekcióban elhangzott bevezető előadása a „mindent vissza” korabeli elgondolásait, ezek lehetőségeit, realitásait, valós terveit, a revízió fogalmának tisztázása (nem csak területi veszteségek revíziójáról volt szó), a revíziós gondolathoz vezető önálló magyar külpolitika vázlatának keretében mutatja be. Híven a címéhez, a kötet kiváló keresztmetszetét nyújtja tehát a korszaknak és a róla szóló szakmai vitáknak egyaránt. Nem csupán a történészek, de vélhetően a történelem és főként a Trianon utáni évtizedek sokat vitatott, aktuálisan is számtalan fórumon tematizált korszaka iránt érdeklődő nagyközönség számára is megkerülhetetlen az igényes, fekete-fehér diagramokkal, térképekkel illusztrált kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"