Nagyszabású monográfiáját követően (Populus, plebs, rusticus: Szabó István "harmadik utas" társadalomtörténete; 202223134) Erős Vilmos ezúttal az elmúlt tíz évben megjelent, folyóiratokban, illetve tanulmánykötetekben publikált tanulmányaiból nyújt át egy csokorra valót a magyar historiográfia kérdései iránt érdeklődő történészeknek és a művelt, laikus olvasóknak, akik így nem csupán az adott szerzőt, művét, történészi felfogását, esetleg az adott mű befogadástörténetét és visszhangját, de a korszak tágabb művelődés- és társadalomtörténetétét is megismerhetik. Az előszót követően tizennégy tanulmány kapott helyet a kötet első tematikus egységében, amelyek – több között – olyan kérdésekkel és jelenségekkel foglalkoznak, mint a hanyatlás motívuma a két világháború közötti magyar történetírásban és történeti gondolkodásban, Szekfű Gyula Bethlen Gábor című művének korabeli fogadtatástörténete, a szellemtörténet és a népiségtörténet különbségei, Domanovszky Sándor történeti-politikai nézetei az 1930–40-es évek fordulóján, Ifjabb Révész Imre alkotói portréja, a „polgári” történészek helyzete az ’50-es és a ’60-as években vagy a populizmus és az emlékezetpolitikai kapcsolata és ellentéte 1948-ban, a forradalom és szabadságharc centenáriumi kötete kapcsán.