"Ezen esszé célja, hogy széles körű társadalmi vitát indítson a demokrácia és a társadalom azon deformációjáról, amely a koronavírus okozta pandémia alatt alakult ki" - olvashatjuk a tömör összegzést Ulrike Guérot politológus előszavában. A dolgozatban bővebben és konkrétabban is kifejti, mit is ért ezen deformációk alatt, kiemelve az oltatlanok több hónapos "rendszerszintű" csoportspecifikus kiközösítését, és olyan folyományait a karantén időszakának, mint sok tízezer ember tönkrement egzisztenciája, az izoláció alatt elszenvedett kapcsolati, mentális és pszichés károk, a gazdaság totális zuhanórepülése, az oltás okozta egészségügyi károk, és így tovább. A fő kérdés pedig, hogy mindez megérte-e egy olyan beteség miatt, amely gyakorlatilag csak a rizikócsoportokban szedte áldozatait, és még a járvány csúcsán is "csak" a hetedik helyet foglalta el a halálokok között. Lehetséges, hogy az egész társadalom túlreagálta a helyzetet, átadva magát a kollektív pániknak? A szerző akkor "nem ült fel erre a vonatra", és mint sokan a hozzá hasonlóan gondolkodók esetében, benne is radikálisan átértékelődött a társadalom összességéről alkotott kép, vélemény. Célja írásával a párbeszéd és a józan értékelés: arra buzdít, vele együtt gonndolkodva kíséreljük meg megérteni, hogy mi és miért történt a covid hónapjai alatt. Esszéjét három nagy tematikus szakaszra osztotta: az elsőben a pandémia alatti intézkedések, változtatások eredményeként létrejött jelenkori helyzetet értékeli; a másodikban visszatekint arra, mi történt 2020-21-ben; a harmadikban pedig arra mutat rá, hogy merre mutatnak a jövőre irányuló tendenciák. A magyar kiadáshoz Bakó Bea írt tanulmányértékű utószót. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"