A neves erdélyi polihisztor, Pápai Páriz Ferenc a gimnáziumi osztályok elvégzése után a Gyulafehárvárról Nagyenyedre költöztetett Bethlen-kollégiumban tanult, ahol olyan tanárok tanították, mint Csernátoni Pál, Nadányi János, Csengery István és Enyedi Sámuel. 1680-ban pedig maga is a református kollégium tanárává vált, ahol görög nyelvtant, filozófiát és természettant oktatott, egészen 1716-ban bekövetkezett haláláig. A kollégium történetéről a 18. század elején, valószínűleg 1704-ben írt művet, mely csak kéziratban maradt fenn (hosszú ideig az Erdélyi-Múzeum Egyesület könyvtárában lapult; ma a Kolozsvári Akadémiai Könyvtár őrzi). Most ez a mű lát nyomtatásban napvilágot, a szerző halálának 300. évfordulójára időzítve. A sajtó alá rendező, Rácz Emese rövid előszavát követően olvashatjuk A híres gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-kollégium megalapítása és története című mű magyar szövegét, mely kronológiai rendben haladva, 1571-től az 1704-es labancdúlásig ismerteti a kollégiumtörténetet. Mindezt kiegészíti az odera-frankfurti stipendiumok elnyerése ügyében Daniel Ernst Jablonski református teológussal, a brandenburgi választófejedelem udvari papjával, Paul de Fuchszal, illetve Simonis Johannisszal 1696 és 1700 között váltott 18 levél szövege is. Ezt követi a teljes szöveg latin eredetijének közlése. A kötet mintegy felét kitevő tanulmány részletesen ismerteti az eredeti kézirat és másolatok fennmaradási körülményeit, mint forrásanyag jellemzi a kollégiumtörténetet, összefoglalja annak tartalmát, és ír a közölt levelekről. A végén a fordító, Imregh Monika megjegyzései olvashatók. A kiadványt forrásjegyzék, a szakirodalom listája, a személy- és helynevek magyarázatokkal ellátott mutatója, román és angol nyelvű összegzés, valamint fekete-fehér képmelléklet zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"