A II. világháborúban hadifogságba esettek sorsa a rendszerváltozást követően került igazán az érdeklődés homlokterébe, de főképp a szovjetek fogságába esettekre irányult a figyelem, a nyugati, amerikai fogságba került magyar katonákra kevésbé. Pedig az 1929-ben elfogadott, a hadifoglyokkal való bánásmódot szabályozó genfi egyezményt nemcsak a németek vagy a szovjetek nem tartották be, a nyugati szövetségesek sem – erre utal a könyv címe is. Kertész Imre vezérkari őrnagy egyike volt annak a sokezer magyar katonának, aki a Német Birodalom területén amerikai fogságba esett; az őrnagy 1945. április 26-án Bajorországban került az amerikaiak kezére. Az 1950-es évek elején, egykori naptára és emlékezete segítségével írta meg az 1945. április 20-a és október 26-a közötti időszak krónikáját, amely Ausztráliából került elő. A szerző a bevezetésben arról ír, hogy nem sokkal a történtek után rögzíti emlékeit, hogy a lehető leghitelesebben elevenítse föl hadifogsága történetét. És valóban, szinte filmszerű közvetlenséggel érzékelteti a világháború utolsó napjainak történéseit. Fölemlíti, hogy az amerikai katonák durván bántak velük, az első napokban előfordult, hogy elvették a foglyok holmiját, puskatussal verték őket. Pontosan és részletgazdagon idézi föl a fogságban telt napok történéseit, úgy, hogy közben bajtársai arcélét is megrajzolja. Az esős időjárás ellenére sátrakban kellett lakniuk, kellemetlen volt a latrinák használata, ráadásul a foglyok között alaptalan találgatások keltek szárnyra. Ilyen körülmények között érték meg május 9-ét, a háború befejezésének napját, ezután többször átszállították őket különböző táborokba, így út közben láthatták a romba dőlt Németországot. Végül is egy franciaországi táborból szabadult október 26-án. Kertész Imre nem tért haza Németországból, hanem kivándorolt Ausztráliába. Írása műfaja szerint átmenet a napló és a memoár között, ehhez a szöveghez a kiadás szerkesztője, Babucs Zoltán hadtörténész terjedelmes jegyzetapparátust és gazdag képmellékletet illesztett. A kötet hadtörténeti gyűjtemények forrásértékű darabja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"